Láthatatlan kiállítás – hogyan érezzük át a látássérültek helyzetét és váljunk toleránsabbá

Belegondolt már valaha is, milyen lehet látássérültként élni? Milyen lehet a mindennapokat sötétségben, vagy homályban élni? A Láthatatlan kiállítás révén most betekintést kaphat mindezekbe, tartson velünk!

Egyedülálló koncepciót valósított meg a Láthatatlan kiállítás létrehozójának csapata 2007 augusztusában. Akkoriban még a Népligetben várta a látógatókat a kiállítás, manapság már a Millenárison tekinthető meg. Mi az, ami ennyire megfogta a közönséget és töretlen népszerűséget biztosít azóta is ennek a rendezvénynek?

Szerkesztőségünk tagjai kíváncsían várták a csoportos „túra” kezdetét. A többség még soha előtte nem járt a kiállításon. Akadt olyan is, aki lámpafény mellett szokott elaludni és csak hosszadalmas unszolás hatására tudtuk rábírni, hogy velünk tartson.

És milyen jól tette! Jó tudni, hogy a csoportos beengedés miatt előre célszerű bejelentkezni a weboldalon keresztül. A megérkezést követően megismerkedhettünk a látássérültek által használt különféle eszközökkel. Tudta például, hogy egy pohár ital kitöltésénél ujjukat a pohárba vagy csészébe csúsztatva állapítják meg, mikor van tele? Ugyanerre a célra készül hangjelzéssel operáló eszköz is.

Az előtérben történő rövid várakozást és kísérletezést követően el is indultunk a kalandra. Minden egyes csoportot egy gyengénlátó vagy vak csoportvezető kalauzol. Különböző termeken haladunk végig, 100%-os sötétségben. Fiatal túravezetőnk, Andi, körültekintően segít tanácsokkal, melyik oldalon futó falat kövessük éppen a tájékozódás érdekében.

Az út során megismerkedhettünk az utcán való tájékozódás mikéntjével, a bevásárlás fortélyaival, a zárt terekben való eligazodásról is hasznos tanácsokat kaptunk. Megtudtuk például, hogy a látássérültek számára alapvető, hogy a lakásban vagy házban minden ugyanoda kerüljön vissza.

Andi egy mulatságos történetet osztott meg velünk. Egyik reggel nem követte a fenti tanácsot, emiatt négykézláb tapogatózva kellett végigkúsznia a lakáson.

Szintén hasznos tanácsokkal gazdagodtunk a látássérülteknek való segítségnyújtás etikettjét illetően. Fontos, hogy segítségünket először csak felajánljuk. Ha ez elfogadásra kerül, a segítséget igénylő fog belénk kapaszkodni, jellemzően belénk karolni. Mindig egy lépéssel saját magunk mögött vezessük, hiszen mi vagyunk tisztában az előttünk lévő akadályokkal.

A túra végén, még mindig koromsötétben, lehetőségünk nyílt egy ital elfogyazstására, aki erre igényt tartott. Jókat mulattunk az éppen árufeltöltést végző Jenő viccein!

Ha eddig még nem részesült a Láthatatlan kiállítás nyújtotta élményben, mindenképpen ajánljuk, hogy látogasson el a Millenárisra!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *