A zene egy univerzális nyelv

Nagyon érdekes, hogy milyen kevés olyan művészeti ág van, ami szinte mindenki igényeit ki tudja szolgálni valamilyen formában. A festészetet, szobrászatot, építészetet, stb. van aki szereti, és van, aki nem. Viszont a muzsika tényleg olyasmi, ami valamilyen szinten mindenkit megérint, és mindenki életében szerepet játszik. Még ha csak annyira is, hogy rádiót hallgat vezetés vagy munka közben, és van pár dal, amit kifejezetten szeret. És már csak azért is lehet a zenét univerzális nyelvnek hívni például a matematika mellett, mert 2+2 az egész világon 4, és a standard A-hang is mindenhol 440 Hz. Egy kottát ugyanúgy el lehet játszani Európában, Ázsiában, Afrikában, vagy bárhol máshol a világon. A zene egységes ilyen szempontból. Más szemszögből nézve ellenben hihetetlenül változatos.

Gondolj csak bele: mennyi különböző zenei műfaj, stílus létezik? Hány alzsáner, hány apró különbség, ami több ezer, ha nem éppen milliónyi stílushoz vezet? Vannak, akik csak egy bizonyos korszakból származó komolyzenét kedvelnek, például a 19. századi romantikusokat. Mások meg a dzsesszért vannak oda, vagy a rythm n’ blues-ért. Van, akit a hip-hop szólít meg, más pedig el se tudná képzelni az életét heavy metal nélkül. Ahányan csak vagyunk, mindannyiunkban más érzelmek a dominánsak, másmilyen muzsika rezegteti meg lelkünk hangvilláját. Na de a költészetet félretéve tényleg nagyon kevés az olyan ember, aki kifejezetten nem kedveli, vagy éppen egyenesen utálja a zenét.

Érdekes lenne egyszer megvizsgálni tudományos szemszögből, hogy kinél hogyan alakul ki a zenei ízlés, illetve minek a függvénye, hogy végül mit szeretünk meg. Külső hatásra? Vagy belénk van kódolva a dolog? Kinek milyen agyterületei aktiválódnak, mikor éppen az egyik kedvencét hallgatja? Biztos lehetne találni sok efféle értekezést, de ez valószínűleg olyasmi, mint az ízek vagy a színek érzékelése: mindenkinél teljesen más. Egyáltalán nem örökölhető úgy, mint például a szem-, bőr- vagy hajszín. Attól, hogy a szüleid operába járnak, Te még egész nyugodtan lehetsz popzene-kedvelő.

Az mindenesetre biztos, hogy a zenét mind hallgatni, mind művelni remek dolog. A hangszeres játék nem véletlenül képezi bizonyos országokban az alap tanterv részét. Bizony, némely országban az iskolában is van lehetőség hangszert tanulni! A skandináv térségben például teljesen általános, hogy a gyerekeknek ténylegesen zeneórájuk is van, nem csak szolmizálni tanulnak meg, meg népdalokat énekelni. De irigykedés helyett érdemes inkább idehaza tenni a legjobbat, és támogatni a gyermekünket, ha zenét szeretne tanulni, hiszen ez egy nagyszerű kreatív formája a kikapcsolódásnak, a szabadidő eltöltésének. És ki tudja? Lehet, hogy egész életre szóló hobbit, vagy éppen hivatást sikerül így találnia! Szeressük hát, és hallgassuk örömmel a zenét mi is, ami a kerék és a tűz mellett az emberiség talán egyik legnagyobb találmánya!